Most mindent odaadnék,
Ha szavad hallhatnám még,
Most mindent odaadnék,
Ha még veled lehetnék.
Együtt tűzön-vízen át,
Szavad emléke fut át
Az agyamon oly bántón,
Szívembe mar oly fájón.
Ennyi volt hát? Már vége?
Sóhajom száll a légbe,
S ott fennakad egy felhőn,
Egy pici bárányfelhőn.
Hiába már az álom,
Elsiklik tűnő szárnyon,
Helyébe csak űr marad.
Az idő szárnya szabad,
És minden véget ér már.
Bús magány, könnyes éj vár,
Édes emlék fájó lesz,
Boldogság körül nem vesz.
Most mindent odaadnék,
Ha még veled lehetnék,
Most mindent odaadnék,
Ha még gyerek lehetnék.