Éj van. Sötét fenyő- lombok között
Egy bágyadt mécses fénye átszitál.
Száraz koszorú halkan felzörög:
Hozzáért a szél, vagy a halál.

Csend van. A sír nem válaszol. Süket.
S a holt alussza csendes álmait,
A bús fenyő sötéten megremeg.

/Wass Albert/