"Az angyalok közt
Elmentél, s oly üres lett a világ,
mint a csend, mikor kihunynak a csillagok.
Egy hely, ahol szívverésed árnyéka vár,
egy hely, ahol mindig rád gondolok.
Harmincegy év – oly rövid, mint a sóhaj,
mégis örökre itt marad minden lépted.
Arcod emlékén a napfény játszik,
s a szél súgja halkan: "Ő sosem ment el tényleg."
A mosolyod fénye megmarad bennem,
vezet, ha sötét éj ölel körül.
A fájdalom tengerén, hol lassan haladok,
a szeretet kötélként húz elő, szelídül.
Tudom, most szárnyak hordoznak téged,
angyalok közt ragyogsz, ott fenn.
De ha lehunyom a szemem, újra látlak,
és érzem, hogy nem tűnsz el sosem.
"
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (40 db) 
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának 
