A két szemed szeretett legtovább. Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed, az még beszélt velem. A kezed már hideg volt, jéghideg, nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott, nálam feledkezett. És lándzsákat tűztél magad köré hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett a zord lándzsák mögül. És ellebegtél, és a hegyes lándzsák maradtak ott,
de a szemed  mégegyzser visszanézett és mindent megadott. A két szemed szeretett legtovább, még mostanis szeret.
Még éjszakénkint zöldes csillaga kigyúl ágyam felett.