Született: 1940. 06. 05. Budapest

Elhunyt: 2018. 09. 02. Budapest

Azon a szerdán


Azon a szerdán Anyám, már hiányzott a szombat,
Mikor egymást látjuk újra s nevetgélünk jókat!
Több gyermeked közül Drága, ekkor lestem vágyad
Bárcsak masszírozhatnám még Anyám beteg lábad

Azon a szerdán Anyám, az Ősz is lágyan zenélt.
A Nap tette a dolgát, s a szél is csak csendben henyélt.
Serény férfiak hadának akadt csendes dolga,
Vágott virágok készültek veszni általuk el sorban.

Azon a szerdán Anyám, rólad szólt a beszéd.
Szívhez szóló volt ez is, mint minden halotti beszéd.
Sok helyen és sokszor hallhattam ilyet már,
De valahogy a Tiéd, Anyám, különösen fájt!

Azon a szerdán Anyám, túl közel volt a sír.
Nem én voltam az egyedüli, ki könnyek között sírt.
Megpróbáltam könnyek nélkül, hidd el Anyám, nem ment!
Ostorozhat engem bárki, a kötődés felment.

Azon a szerdán Anyám, sem volt csendes az ég,
Sokak élete nem állt meg, tettek egy kört Feléd.
Míg tart életük s pénzük, gondtalanul szállnak,
S ha az ő idejük eljön, majd ők is melléd állnak.

Azon a szerdán Anyám, itt belül, eltűnt valami!
Nem tudom pontosan, mi az, mert nem vagyok Valaki!
Nem csillan meg Nap fénye már az elhantolt urnán,
A vasárnapoktól borzadok azóta is, durván.

Azon a szerdán Anyám, csak két dolog vigasztalt:
Békésen ülték körül gyászolóid az asztalt.
Így is aludtad át magad, - az Úr rábólintott, -
S a halál - hála égnek - végül nem kínnal szólított.
*****************************************************************

Azon a szerdán Anyám végső útjára eredt
Élő az élőre vagy az urnájára meredt
Kegyelettel, halkan szólt a háttérben a zene
A halál újra üzent nekünk: nincsen ellenfele.

B. Zoltán