Csak egyszer lássalak még
Utána elpárologhat zsebemből minden aranyom
Mert könnycseppekből lett végül az ágyam
Rongyos zsebkendőkből a takaróm
Kinek álcáztad magad?
Túl egyszerű a kérdés, mégis örök talány
Oly sok év lehámlott homlokomról
Mire megtanultam, mi az igazi magány

/Magna Cum Laude/