.
Ez a gyertya már leégett.
Szeretett, szerettem, megölelt, öleltem,
búsultam, megértett, a lelkem felébredt .
Ha sírtam vigasztalt, ha mentem marasztalt,
döntöttem, maradtam, otthonra találtam.
Aztán csak hirtelen elvették mindenem,
elvették hirtelen és jött a félelem.
A halál érte jött õ tõlem elszökött,
koporsó az ágya, szemfedél a társa.
Szívemben fájdalom, templomban oltalom,
bánatom fájdalmas, fájdalmam hatalmas.
Uram ha lehetne válaszolj helyette
ha tényleg szeretett ilyet hogy tehetett?
Itt hagyott hirtelen, megöl a félelem,
a korpusz idelent a lélek odafent.
Angyalok, szelídség, csillagok, fényesség,
lelkében békesség, örökké békesség.
Nekem a fájdalom, örökké fájlalom !