Édesanyám emlékére-Búcsú szüleimtől

2018.02.01

Drága Édesanyám, mit is írhatnék most Neked, hisz Édesapám után most Téged is oly hirtelen elveszítettelek!

A fájdalom mit érzek, hihetetlen nagy, nem tudnék mást, csak zokogni egész nap!

Egy dolog nyújt csak pillanatnyi vigaszt, hogy az utolsó percekben érezhettem még melegséged, megpuszilhattam arcodat!

De erős leszek, hisz erre tanítottál: „Ne sírj kislányom, hisz fentről mindig vigyázni fogok Rád!”

Érzem most is, lelked itt van velem, Édesapámmal ketten mosolyogtok már ott fent!

„Látod papa, csak erős a mi kislányunk, ki áll mindenki elé, és tovább viszi álmunk!”

Nagyon-nagyon hiányoztok ti ketten nekem, hisz nem ölelhetlek már titeket, nem szoríthatjátok meg már kezem.

De érzem az utamon végig fogtok kísérni, és ott a sok emlék, mit el nem vehet senki!

Emléketeket örökre szívembe véstem, és ott vannak fiaim, kik titeket feledni soha nem fognak, mert azt még élek nem engedem!

Sok mindent írhatnék még,de itt most már befejezem kicsiny versem, köszönök mindent nektek, eztán csak a csend fog szólni helyettem!

„Csillagok voltak, mert szívből szerettek, s én úgy szerettem őket, ahogy csak lehetett!

Mégis elmentek tőlem, mint a lenyugvó nap, de szívemben élnek és örökre ott maradnak!”