A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Csendes éj alatt, csillagok közt újra találkozunk, majd varázsolunk,
Kergetünk pillangót,
Tündérekkel táncolunk,
Anya,
Akkor majd újra együtt álmodunk."
A test és lélek elválik,
S úgy érzed hazugság,
Hisz ő már most hiányzik,
S hiszed, az élet badarság.
Szeretnél megszűnni,
Hogy csak vele lehess,
Hogy ne kelljen elválni,
Ismét vele nevethess.
De ez a rút, csúnya,
Hátborzongató élet,
Őt más vizekre sodorta,
Ahol nem számítanak az évek.
Szárnyakat kapott,
Fehér hosszú ruhát.
Talán boldog is ott,
Otthon érzi magát.
Reméled, hogy visszatér,
Érzed hideg éjszakán,
Lágy kezeivel hozzád ér,
S meg is ölel talán.
Aztán rájössz, nincs ott,
Hisz nem is él már,
S te csak a levegőt karolod,
S közben a szíved fáj.
Lassan megnyugszol,
Hiányától ordítani tudnál,
Csöndben elalszol,
Hogy ne lássák, ismét sírtál…
Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik. Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel. Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha, a szív feketesége nem oszlik el soha...
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (2 db) 
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának 
