.
Ez a gyertya már leégett.
A nappalt még csak jól bírom,
emléked este fáj nagyon.
Mindegy, vállalom vagy tagadom,
de szent igaz, hogy akarom:
Nem tudok nem gondolni rád,
nélküled üres lett a ház, védtelen.
A hűvös kezekért, a fénylő szemekért,
a sok- sok mosolyért, köszönet mindenért.
Milyen szép volt, mint egy álom,
de sajnálom én.