Ne álljatok zokogva síromnál, nem vagyok ott.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.
Én vagyok a Napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
ott vagyok minden hangban Veletek,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rátok süt az éjszakában.

Ne álljatok hát zokogva síromnál, nem vagyok ott.
Nem haltam meg. . . nincs is halál.