Majmi, öcsém! Most, hozzád szólok! Korán, váratlanul mentél el. Elégetett tested, még, mindig, magába, temetetlenül, végső helyére vár. De, talán, nyughatatlan lelked is, körülöttünk kering, nem találva végső , megnyugvást. Földi pályád, bizonytalanságban, megállapodás nélkül, felelöség tudat nélkül, őnámításban, hazudozásból állt. Ilyen lett, hírtelen, váratlan távozásod is. Bizonytalanságot, valótlanságokat, adósságokat hagytál örökül.

Engem is, - barátodnak tartottál, tartottalak- , sokszor átvertél, meg is loptál. Most, mégis, szeretettel gondolok Rád, sok, közös emlékünk maradt, sokszor a jóban, - néha rosszban is- hosszú ideig mellettem voltál. Az, idő, feledést ad, sok minden megszépül.

 

Gondolok Rád, nyughatatlan lelkednek, végső, megnyudvást!  

 

      Fredd barátod.