.
Ez a gyertya már leégett.
"Hívták, hát elment, nem köszönt senkinek,
neki már nem fogja kezét soha senki meg,
könnyeid töröld, mikor felnézel az égre,
gondolatban lesz veled drága személye.
Fáj belül az érzés, mar s éget,
ő nem fogja feledni a földi létet,
üres lett minden, nagyon fáj hiánya,
te se feledd őt, így nem élt hiába.
Most fentről néz téged, és suttogja halkan:
Kellettem mögéd, mint őrző-védő angyal!"
/Vass Lajos/