"Apa hogyha hallassz,látod könnyes szemem
Gyere visszakérlek, fogd meg mindkét kezem!
Nem hallom a hangod, nem vársz hogyha megyek
S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek.
Kellene hogy megmond hol találom helyem
Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem.
Fáj nagyon hogy nem vagy... a csönd is más volt Veled
Hidd el, hogyha látsz most, szívem sose feled!
S ha le tudsz jönni hozzám néha,tedd meg nagyon kérlek!
Mert attól, hogy itt nincs helyem egyre jobban félek.
Jobb ott Neked tudom, csak egy-egy álom kéne
S értelmet nyer napom, azt érezném...végre!
Apa, hogyha hallassz, és látod hogy kereslek,
Tedd széppé az álmom, és tudd, hogy szeretlek!

           APU

 

 

Én a magas égre néztem, önzőn,

s nem láttam, hogy itt a földön

kihunyni készül egy gyertya- láng.

Apám elment, s ott a sírnál,

ahonnan mégegyszer visszanézett,

sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.

Most az idő már új lapot nyitott,

s a szavak mit a számba adott.

megértek talán, hogy formát öltsenek.

Apu, most elmondom Neked,

amit úgyis tudtál, bízom benne,

bár nem volt szavakba öntve:

hogy erős karó voltál nékem

sorsom orkános szelében.

Hajóm alatt te voltál a hullám,

s árbócomon a vitorla,

mi sérült életemet gyengéden

biztonságos partra sodorta.

Fészek voltál, ahová vissza- szállhatott

lelkem, ez az örök vándorló madár,

s röptettél, mikor hívott a látóhatár.

Nem kérdeztem meg soha Tőled,

hogy beváltottam- e reményeidet,

mikor kóborlásaimra indulva

arcomra csókoltál útlevelet.

Nem mondtam el soha, mit álmodtam,

pedig álmaimat is Tőled kaptam,

most már tudom, mert úgy váltak valóra

mintha abban is a Te kezed volna.

Most felnézek, és kinyitom az eget

még egy percre,

hogy elmondjam Neked,

hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva,

mert itt vagy velem, a lelkembe zárva,

s most én őrizlek, védelek,

míg felettem is elszállnak az élő- évek.

S mielőtt bezárulna az ég,

még két szót felkiáltanék,

mit ritkán mondtam, azután elengedlek:

APU szeretlek!

 

 

2014 03. 28