Született: 2018. 06. 16. 2019.03.05.

Elhunyt: 2018. 06. 16. Madocsa 2019. 03. 05.

"Ott volt apa is, és én is, amikor az orvos egszer csak kiemelt egy tenyérnyi kis babát. Meg akartuk nézni, bár az orvos, szülésznő lebeszélt... igenis baba volt már. Szomorúan, mégis elfogadóan mondtuk: " Most van egy angyalkánk."

"A könnyeimet meghalt babámmal együtt a kórházban hagytam, ... de a szívemben hordom a fájdalmamat tovább."

"Öt szál rózsát dobtam a Dunába egy hídról - mindegyik kisbabámnak egyet -, így próbáltam elbúcsúzni tőlük. Ők mind a kórházban maradtak, nincs sírjuk, soha nem történt meg a méltó búcsúzás, és nincs helye az emlékezésnek. Megpróbáltam pótolni ezt, de még mindig úgy érzem, van mit kezdenem a bennem rekedt fájdalommal."

"Arra gondoltam, elutaznék az égbe.
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan.
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.

Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal.
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal Ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezném Tőle: Hát Te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám Neki, hogy a szív szavát követtem.
Mert ide kültözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném.
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lába minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szólt: Menj gyermek haza.
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok, 
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!"