.
Ez a gyertya már leégett.
Mindig velem jártál, nem nélkülem,
most elbújtál a mélybe.
Odaadtad futásod, a vizet,
a nyári szélben ingó neszeket,
a zizzenést, a zöld fellegeket,
szólj, mit kaptál cserébe?
Te rejtőző, becsaptál, elszaladtál!
Hogy bocsássam meg,
hogy magamra hagytál,
s itt botlom régi útjaink kövén?
Felelj te hűtlen, vársz- e rám,
sietsz- e majd felém?
Ha nyugtalan sorsom betelt,
vezetsz- e lenge fény?
/Szabó Magda/