Született:
1938. 05. 24. Debrecen
Elhunyt:
2001. 09. 03. Budapest
https://www.youtube.com/watch?v=UPdaBYPbW50
Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hisz Napként az égen nektek ragyogok.
Ha szép idő van és kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék!
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen a szívetek.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.
Valahol az égen van egy fényes csillag,
Iránytűje lehet a mesés angyaloknak.
Hogy merre is van, azt senki sem tudja,
De biztos, hogy van, hisz mesélnek róla.
Mesélik még azt is, ha távozik egy élet,
Születik egy angyal, s benne újra él a lélek.
Mert angyalok leszünk, csak még nem tudunk róla,
De így van, én tudom, hisz valahol meg van írva.
Újra élünk ott fenn, kikkel régen találkoztunk,
Anyákkal, apákkal, s kikkel együtt randevúztunk.
Együtt leszünk ismét, s még jönnek utánunk,
Kiket egyedül hagytunk a Földön, de innen fentről látunk.
Látjuk azt, mikor a temetőbe mennek,
S sírunkra egy- egy virágot letesznek.
Könnybe lábad szemünk, ha könnyeiket látjuk,
De innen fentről vigyázunk majd rájuk.
Elmúlt mint száz pillanat
S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szivek őrzik, s nem szavak.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ne jöjj el sírva síromig,
nem fekszem itt, nem alszom itt,
ezer fúvó szélben lakom,
gyémánt vagyok fénylő havon,
érő kalászon nyári napfény,
szelíd esőcske őszi estén,
síromnál sírva meg ne állj,
nem vagyok ott,
nincs is halál. . .
Elfáradtál az élet tengerén Pihenj csendben a föld lágy ölén.
„Pihenj csendesen”
Szilágyi György:Így múlik el az életünk
Úgy múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
Egy régi dal, egy régi kép eszünkbe jut, szívünkbe tép.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
Elillant rég a nagy varázs. Ifjúságunk hunyó parázs.
Álmaink lásd eloszlanak, hő vágyaink szétfoszlanak.
Nem marad meg már más nekünk: emlékezünk, emlékezünk.
Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák.
Gyermekkorunk hívó szava:
- Hol vagy fiam?
- S, te hol vagy mama?
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
Egy régi bál, egy régi tánc, mindegy mi volt, semmit se bánsz.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
Örvénylik múltunk mély tava.
Nincs nyár heve, csak tél hava.
Csitult a láz, elmúlt a tánc, szemünk körül már több a ránc.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák.
Gyermekkorunk hívó szava:
- Hol vagy fiam?
- S, te hol vagy mama?
Az életünk így múlik el, s ha jő a nap, hogy menni kell,
elhal szavunk, elhal dalunk, megszülettünk, hát meghalunk.
De míg vagyunk, emlékezünk. Így múlik el az életünk.
Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák,
Gyermekkorunk hívó szava:
- Hol vagy fiam?
- S, te hol vagy mama?
Juhász Gyula:
Búcsú
Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.
Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.
Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?
Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.
Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.
Csak egy csók, aki hideg kőre lel,
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.
Egy pillangó, ki csillagot keres,
S elgázolja egy durva szekeres.
Republic:
A csend beszél tovább
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. . .
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. . .
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet. . .
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. . .
Most búcsúzom,
Időm lejárt,
A Földet elhagyom. . . .
Találkozunk még. . . .
"Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed,
Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled!
Az út most kettéágazik, sok minden változik,
Hát ég veled, nehéz lesz nélküled" . (Desperadó)
" Gyertyákat gyújtunk és mécseseket,
Ezek a fények világítsanak neked.
Örök világosságban, békességben nyugodj,
Soha el nem felejtünk, biztosan tudod. "
"Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a Nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad,
Belőlem néhány pillanat. . . "
"Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát.
Gondolj most arra, ki fentről vigyáz rád.
A halállal a létnek nem szakad vége,
Emlékezz rá, s veled marad örökre! "
". . Keress egy csillagot az égnek tengerén.
Mily fénylő drágakő, e csillag az enyém.
Magasan fenn ragyog, hirdetvén; itt vagyok!
Választott csillagom, őriz, míg álmodom. . .
Bárhol jársz, rád tekint, üdvözöl téged itt.
Elválaszt óceán? nézz fel és gondolj rám!
Ő nekem hírt jelez, nem feledsz engemet!
Amikor meglesed, százszorta fényesebb. . !
Ha rólad álmodom, fénye hozzád oson.
Sugara szeretget, cirógat, melenget.
Nem maradsz egyedül, amíg távol vagyok!
Sötétben vigyáz rád, angyali csillagod. . . "
Egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt.
Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett.
Búcsú nélkül elaludtál.
Halál bölcsője örökre lezárt,
Nem látunk többé soha már.
Végleg elmentél hosszú utadra,
Hangod nem halljuk többé már soha. "
" Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok évek. "
Áld meg Istenem a földnek minden porszemét,
mely takarja drága szerettünk sírhelyét!
Kérünk Téged fogadd kegyelmedbe,
S óvjad, féltsed lépteit mindörökre!
" Gyertyákat gyújtunk és mécseseket,
Ezek a fények világítsanak neked,
Emléked örökké itt van velünk
Amíg élünk, te is itt élsz velünk! "
Nem haltam meg!
Nem, nem haltam meg.
Csak egy angyal csókolt meg.
A csókkal elrepültem.
Elvette terhem,
Szabad lettem.
Nem, nem haltam meg.
Attól, hogy nem látsz, még élek,
Csak már semmitől sem félek.
Keress meg szívedben,
ott hajózok ereidben.
Nem, nem szűntem meg.
Úgy biztos nem, ahogy gondolod.
Érzed ezt a finom őszi illatot?
Az ősz én vagyok.
Nem, nem tűntem el.
Ne halott emberként gondolj rám!
Csak nézz az égre fel,
Felvettem csillagruhám.
Nem, én nem haltam meg.
Csak már emlék vagyok.
Esténként a széllel keringőt táncolok.
Ablakodon holdfényként pihenek meg.
Nem, nem felejtelek el.
Árnyékként követlek napodban,
Visszatérek hozzád álmodban.
Leülök ágyad szélére,
Benézek a lelked mélyére.
Nem, nem hagytalak el.
A kis bizsergés én vagyok,
Arcodra mosolyt cirógatok.
Nem, nem mentem el.
Ott vagyok minden fában.
Szemedbe örömöt csaló
Minden pislantásban.
Nem, nem mentem el.
Maradok, míg akarod,
Füledbe szeretetet suttogok,
Míg elhiszed nekem,
Hogy a mindenségben én veled egy vagyok.
Az angyalok meseszép lények,
Vigyáznak Rád, figyelik lépted.
Álmodat őrzik hogy senki ne bántson,
Az angyalomat küldöm hozzád,
Hogy terád is vigyázzon!
Angyalként jössz hozzánk.
Éjjel csillagként ragyogsz.
Igaz nem látunk, de tudjuk,
Fentről mindig ránk mosolyogsz!
" Az én időm lejárt, most Búcsúzom"
" Ha látni akartok, nézzetek az égre. A csillagok között utazok tovább. Ott várok Rátok míg időtök lejár. " " Én már alszom zúgó lomb alatt,
Ne zavarjátok édes álmomat.
Borulj a síromra csendesen,
Ne félj, nekem már nem fáj semmi sem. "
, , Búcsú nélkül mentem én el tőletek, nem búcsúzom, ma is élek köztetek. Szíveteket ne eméssze fájdalom, vigasz legyen, hogy örökké álmodom. "
Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk.
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk.
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van, oda.
Az élet múlik, de akit szeretünk,
Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk.
,Búcsú nélkül mentem én el tőletek, nem búcsúzom, ma is élek köztetek.
Szíveteket ne eméssze fájdalom, vigasz legyen, hogy örökké álmodom."
" Ez a föld már nem az otthonom,
de a szívemet örökre nálatok hagyom. "
, , Ne emlékezz rám búsan rokon, barát, Add meg a könnyet, de élj és szeress tovább, Addig vagyok, míg élek szívetekben. Ember voltam mindig, ezért szeressetek. "
Szeretteim, én már elmegyek, küzdöttem, de már nem lehet. A csend ölel át és a szeretet, Isten veletek.
, , Beteg teste elpihent már, de lelke még velünk jár, mert nem hal meg, kit eltemetnek, csak az, kit elfelednek. "
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
" Nem haltam meg, csak álmodni mentem. Nem hagytam itt senkit, csak előre mentem. "
Búcsúzni kell hát tiszta érző szívvel,
S elhinni, hogy van élet, ha nincs a földön itt lenn.
Valahol a felhők fölött van egy másik világ,
Ahol minden szép és nem szenved senki már!
https://www.youtube.com/watch?v=oA5rcRGyek4 " Ne sírjatok, gondoljatok Rám, hiszen én ITT VAGYOK veletek, csak én az út másik oldalán! "