Drága Édesanyám is követte Édesapámat és drága kislányom.
Hálásan köszönöm minden áldott kéznek aki eddig és ezután is gyújtja a szeretet gyertyáit.





Csak az évek múlnak, feledni nem lehet,                

hogy fiatalon tört ketté az életed.
Már a temető csendje ad Neked nyugalmat,
szívünk bánata örökre megmarad.
Vidám arcod nem látjuk többé,
de DRÁGA EMLÉKED szívünkben él örökké.

"Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben. "

"Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni. búcsúztam volna tőletek,
de erőm nem engedett, így búcsú nélkül szívetekben élhetek.

" Én már alszom zúgó lomb alatt,
Ne zavarjátok édes álmomat.
Borulj a síromra csendesen,
Ne félj, nekem már nem fáj semmi sem. "

 "Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?                              
Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk?                            
Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg,
S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg.                                         
Gyönyörű szemében, a fény még csillogott,
Még az utolsó napokban is csak mosolygott.
Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt,
Semmi mást nem akart ő, csak élni még.
Küzdött még tudott, még volt ereje,
De a végzet őt is utolérte.
Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk. . . hogy szeretünk,
Mondják meg azt neki, hogy
S O H A S E M
F E L E D Ü N K ! ! ! "