Olyan ember volt ő, aki képes volt egyetlen mosollyal megváltani bárki napját. A családjáért élt, dolgos, tisztességes ember volt. Bár több időnk lett volna. Bár jutott volna idő, a búcsúra. Bár jobban ismertük volna egymást. Bár. . bár. . bár. .  

Drága Csabikám, az életben talán nem tőrödtünk egymással eleget, de én így búcsúzom tőled, és tartom fenn az emlékedet. Köszönöm, hogy megismerhettelek, köszönöm a biztató szavakat. Tudom, hogy még találkozunk. Tudom, érzem! ! Nagyon hirtelen mentél el, szinte még itt vagy közöttünk!  Rengetegen szerették, és én szeretném ha lenne egy hely, ha csak az éteren keresztül is, ahol megemlékezhetünk róla!  

 

Csabi!  

Hirtelen és gyorsan válasz nélkül távoztál,
A búcsúra időt senkinek nem hagytál.
Emlékeinkben élsz míg dobog a szívünk,
Tudom, hogy odaát újra együtt leszünk.

Hatalmas űr amit magad mögött hagytál,
Csak egy halovány gyertya ég az asztalnál.
Tudom, bármikor is indulok majd le,
Nem akadunk össze újra a liftbe.

Nem mesélsz majd milyen volt a napod,
Milyen gyengék az úton, az autósok.
Nem aranyozod be újra a napot,
Nem hallhatjuk többet a hangod.

Nem záporoznak majd a szavak,
A barna szemeid többé nem ragyognak.
De tudom egyszer újra találkozunk,
És minden elvesztett időt bepótolunk!