.
Ez a gyertya már leégett.
Enged el kezem Édesanyám..
Csak menj engedem el kezem, Te testemből, Én bennem fejlődtél.
Mit itt hagytál feleszmélt, létezem de nem tudom meddig.
Talán egy perc mi épp most múlt, vagy a pillanat mi megragad.
Meg születtél, érintett a boldogság, mikor mentél csak kínzó gyötrelem.
Öröm hogy voltál, bánat hogy haltál.
De kaptam megértést és erőt, elfogadást és beletörődést.
Mert elvesztésed túlélni csak így lehet.
A hit mi átkarol gyengéd és megért, erőt ad hogy tovább lépj.
Mutatja az utat hol várnak a csodák,
Talán ismét rálelek, hová tűnt a szép világ.