Elmegyek, mert el kell mennem. . .
Az elválás nagyon nehéz. . . belátom!
Szólítottak, nincs mit tennem. . .
Isten veled földi élet. . . s családom!

Elmegyek, mert el kell mennem. . .
Hogy elköszönni sem tudtam. . . sajnálom,
Tudjátok, kiket szerettem
A síron túl is örökké. . . imádom!

Elmegyek, mert el kell mennem. . .
Vár rám az ismeretlen. . . hosszú álom?
Míg éltem szívem és lelkem
Néktek adtam. . . hát ne fájjon halálom!



"Megállt egy szív, mely élni vágyott,
pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott.
Nélküled üres és szomorú a házunk,
és nem hisszük el,
hogy már Téged hiába várunk.
Csak az évek múlnak, feledni nem lehet,
hogy fiatalon tört ketté az életed.
Temető csendje ad Neked nyugalmat,
szívünk bánata örökre megmarad.
Vidám arcod nem látjuk többé,
de DRÁGA EMLÉKED szívünkben él örökké.

Elmentél tőlünk egy csendes alkonyon,
Köszönni, búcsúzni nem volt alkalom.
Az idő nem gyógyítja sebeinket,
Mert Te igazán szerettél bennünket.
Egy célod volt: a családért élni,
Ezt a halál tudta csak széttépni."