Köszönöm mindenkinek, aki gyújt egy gyertyát  Drága Egyetlen Szüleinkért! Állítólag addig él az ember, amíg emlékeznek rá! Édesanyánkat az orvosok gondatlansága vette el tőlünk és Édesapánknál is fennáll ez a lehetőség, de talán az emlékekben így tovább élhetnek, a  miénkben, azaz a gyermekeikében legalábbis az utolsó levegővételünkig biztosan!  

Ahogy a napok rövidülnek. . .

Ahogy a napok rövidülnek

Úgy érzem, mintha köd borulna rám,

Ahogy az éjjelek lehűlnek

Mind gyakrabban jut eszembe anyám és apám.

Mit oly sokszor elhalasztottam

Elmondanám, mert úgy érzem, hogy várnak.

Jóvátenném mit mulasztottam,

De nem lehet, mert Ők már messze járnak.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!

Még nem késő, te még megteheted!

Megőszülve is maradj gyermek,

Mondd meg nekik mennyire szereted Őket.