Nincs hazatérés többé

Még az előbb szemembe néztél, Erőtlen kezeddel megérintettél. Arcodra mosolyt erőltettél, S halkan súgtad fülembe, Ne félj! Míly gyorsan elszállt ez a pillanat! Fénytelen szemeid lehunytad. Kezed kezemből kicsúszott, Arcod megnyugodott, így búcsúzott. Nem félek! Lelked remélem békére talált, S Te már a menyekből vigyázol Ránk! Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk, S örökkön- örökké emlékezünk Rád!