Ma lennél 22 éves.
Elképzelem, hogy most mit csinálnál, mi lett volna belőled. Valószínűleg a szokásos módon ünnepelnénk: hortobágyi húsos palacsintával és tortával. Mindig ezt kérted a születésnapodra. Aztán a barátoddal mennétek moziba, sétálni, titkokat átbeszélni, mókázni. Mennyire szerettél élni! Mindig előttem van az a két huncut szemed, ahogyan rám nézve árad belőled a szeretet.
Ma lennél 22 éves.
Tudod, mindig eszemben vagy, gondolataimban, a lelkemben, ezáltal velem, mellettem. Mintha el sem mentél volna, simogat az emléked, hallom a nevetésed, ismétlem ezerszer azokat a szavakat, amiket oly sokszor használtál,  egy könnyed  suttogást mormolva szüntelen.
Ma lennél 22 éves.
Mi lett volna belőled, ha nem ragad el tőlem a gyilkos kór? Már a második szakmád fejeznéd be a szeretett iskoládban. Bárhogy történt, nem tudom visszapörgetni az idő kerekét és megállítani sem. Ezzel a fájdalommal kell életem végéig együtt élnem, bár sokszor érzem azt, hogy nélküled nem megy. Testemből test, lelkemből lélek vagy. Én mindig veled leszek, hiszen itt vagy  bennem és többé már senki sem vehet el tőlem!
Drága Kisfiam! Annyira nagyon szeretlek! ❤️🖤🤍🤍🤍