Drága Édesapámra emlékezem. Az alábbi verset 80. születésnapjára írtam. Emlékszem hangjára amikor hangosan felolvasta. Emlékszem a könnyekre a szemében. Csodálatos ember volt. Megtanította gyermekienek a legfontosabb dolgot az életben: Tiszta szívvel, becsületesen, szeretettel élni az Életet. 

Áldott legyen az emléke örökké. Szeretetünk úgy sugározzon felé, ahogyan a Nap bocsátja sugarait a Földre! Soha nem feledünk drága Apukánk! Örökké a szívünkben élsz!

Németi-Vas Katalin: Sorsvirág

(Édesapám 80. születésnapjára)

egyenes tartású

piros tulipánok

emelik büszke fejüket

magasba

csókra nyújtják

bársony szirmaikat

a Napnak

kék nefelejcsek

belesuttogják titkaikat

az erre kószáló szél

fülébe

sosem derül ki

mi az

sarjadó zöld lombok

rejtegetik az ágak fagytól

szerzett sebeit

közel a gyógyulás

így érkezik április

immár nyolcvan éve

asztrológiai ikred

a nemzet színésze

s te a városod építetted

egész életedben

majd minden ház

tartószerkezete

magán viseli

dolgos kezed nyomát

s otthon várt a család

szeretve tisztelted szüleid

s ők most is büszkék rád

bár már egy másik világ

lakói

akárcsak társad

aki mindig felnézett rád

szerető gondoskodás

glóriája

mennyi emlék és

mennyi érzés

gyűlt az évek alatt

mennyi bátorság és

mennyi kitartás

kellett,

hogy utadon haladj.

négy gyermeked lelke

zengi egyszerre:

Isten éltessen!

Szeressen, vezessen!

S tartson meg sokáig

Kiváló egészségben!

Debrecen, 2014. április 15.