.
Ez a gyertya már leégett.
Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
Itt leng köröttem testetlen alakban,
S körülcsókolja síró arcomat,
Ha elgyötrõdött kínban, könnyben, jajban Teéretted.
Jó lenne hinnem, hogy a lelked él
Egy más világon, szép fénylõ planétán,
Ott vársz reám csak, zengve, boldogan,
Míg elfáradok e bús földi sétán ha hozzád megyek.
Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
S egy új élet fénylõ palástját hordod,
És nézed, nézed az én könnyeim,
Ki elvetettél minden földi gondot, S felém hajolsz.
Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
Ki csillag voltál itt a földi porban,
És istenlelket csókoltál belém,
Nem múlhatsz el Te hamuvá omoltan, az nem lehet.
Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,
E földi kíntól mentesülten, fénylõn,
Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élõn Tenélküled.
/Várnai Zseni/