--------------------------

2021.01.30

--------------------------

2021.03.02

Hosszú volt a szenvedés,
De Te ott voltál, tettre kész!
Aztán elfáradtál, sok volt,
A kórház Neked már rossz volt.
 
Hagyjál már, Te ezt kéred,
És ezzel porrá lesz az élet,
Egy edényben hamu már,
Hiányzol drága Anyukám!

----------------------------

2021.03.19

"S mondd, Anya,
élnek-e még szívetekben
szép gondolatok
azokról kiket a földön
árván hagytatok,
s kik, azóta is várják,
olyannyira várják,
hogy egy szép napon talán
visszakopogtattok
az élet ajtaján."

-----------------------------

2021.04.15

"Életed maga volt a szépség,
Az ég maga volt a kékség...
Halálod maga a fekete fájdalom,
Már csak a szürke földnek sírom
Kegyetlen bánatom..."

------------------------------

2021.05.04

"Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne.
Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat,
az igazi gyász és fájdalom kemény, mint a kő, és éget, mint a tűz.
Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket.
Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább, hogy a tüdőd nem áll meg pumpálni,
meghalsz. (. . . ) Minden, ami addig biztos volt, amit valóságnak hittél, véget ér. "
/Laurell Kaye Hamilton/

--------------------------------

2021.08.29

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
Mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.