Ne sírj kérlek
Drága szüleim ne sírjatok,
Anya! Ha hallanád amit én,
könnyeidtől reszket az ég
Könyörgöm, ne sírj kérlek,
hogy életem ily korán ért véget
Utolsó könnyeimet értetek ontom
Ki tudja miért, így volt megírva sorsom
Szemetekben gyöngyszemmé váltam,
mely utolsó utamon rám találtak
Anyu! Még egyszer vigyél haza
Anyu! Még egyszer vigyél haza
Nélküled csak sodor a sötét éjszaka
Kérlek, szólj hozzám egyszer még
Utamon legyél újra a fény
Szavad legyen gyógyító erőm
Szólj, s bánat többé nem gyötör
Tudom, gyermekként nem hallgattam rád
Szavad, mint buborék, mellettem elszállt
Hidd el megbántam mindent már
S visszasírom léted minden pillanatát
Két kezed, ha újra megcsókolhatnám
Reszkető kézzel, tested magamhoz vonnám
Anyu! Szólj hozzám kérlek
Örüljünk együtt újra a létnek
Figyeld megint, hogy merre lépek
Fürdess meg tested melegében
Anyu! Még egyszer vigyél haza
Igen, a régi otthonunkba
Hol elszálltak a röpke évek
Hol már hiába kereslek téged
Már csak az emlék őrzi lábad nyomát
Minden ami szép volt, emlékké vált
Könnyeimet elfojtva nyelem
Nem nyújtod felém már két kezed.