BÁNATOS ÉDESANYA
ÉDES KISFIAM EMLÉKÉRE
" Emlékezzetek, csak ennyit kérek tőletek.
Emlékezetek, milyen voltam és milyen lehettem volna veletek.
Emlékezetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek, és a síron túl is szeressetek.
Emlékezzetek, s akkor talán örökre veletek lehetek. . . . . "
Édesanya Édesapa szép őszi este,
Füvet vág és virágot ültet a kis udvaron.
OTTÓ fiúk motorra ül és elindul dolgozni,
- Egyszer nagy puffanás, motorzúgás megszakad. NORBI fiúk meg érezte, - " nagy a Baj! ! " . . . - kocsiba ül és elsiet.
ANYAI szív rosszat érez, kisfiának telefonál- s nem veszi fel? . . .
Kerékpárra ül és anyai szív viszi- viszi, mentő rendőrség visít- " Hátborzongató"
Egy angyal mosolyogva szólal, - " Kedves Édesanya ne aggódj,
A Te Pici fiad hosszú útra indult! . . . . "
Utca sarokhoz ér, Nagy fia sír- zokog, villogó rendőr, mentőautó
Motor a földön hever, mellette fekete lepel alatta a földön,
Az Ő Kisfia van letakarva. . . . . . . .
Az Angyal Szüleit, Testvérét sírni látja ,
Megsimogatja őket, de Ő tovaszáll a Mennyországba. . . .