.
Oka: Csodás valóság voltál, s most utolérhetetlen álom lettél.
Jó lenne hinni, hogy lelked él.
Itt leng körülöttem testetlen alakban.
S körül csókolja síró arcomat,
Ha elgyötrődött kínban, könnyben, jajban
Teérted.
Jó lenne hinni, hogy leged él,
Egy más világon, szép fénylő planétlán.
Ott vársz reám, zengve boldogan,
Míg elfáradt e bús földi sétán,
Hozzád megyek.
Jó lenne hinni, hogy lelkedél,
S egy új élet fénylő palástját hordod,
És nézed szomorúan az én könnyeim,
Ki elvetettél minden földi gondot,
S felém hajolsz.
Jó lenne hinni, hogy a lelked él,
Ki ragyogó csillag voltál itt a földön,
És isteni szeretett csókoltál belém,
Nem múlhatsz el, mikor annyira szeretelek,
Az nem lehet.
Ó, hinnem kell, hogy a lelked él,
E földi kintól mentesen, fénylően,
Mi vagyunk csak, kiket síratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élőn,
Tenélküled.