.
Ez a gyertya már leégett.
Oka: Nagyon nehéz nélküled élni Kis Bogaram....
Szülői Bánat! . . .
Egy szülőnek a legnagyobb kincs a gyermeke,
A gyermekáldás, egy csodával vetekszik.
Ahogy megfogant, és elkezd fejlődni az a pici embrió,
Meg mozdul az anyai méhbe, az egy gyönyörű érzés.
A születése elképzelhetetlen, hogy az ember ilyen csodára képes.
Az első pár nap az ember nem tud vele eltelni.
Ahogy szopik, később gőgicsél, mászik, az első szó mikor ki mondja,
A első lépés mikor elindul, azt a boldogságot nem lehet leírni.
Az első nap az óvodába, iskolába, az első kirándulások ámulás a világra.
Az első szerelem, házasság. . . . .
És ekkor csap le nagy fekete rút halál, húszon két évesen.
A élet legszebb kiteljesedés korában.
Családalapítás, önállóan saját lábára állás,
Gyerekvállalás, saját kis fészek kialakítása.
És sajnos a Drága gyerekem ezt nem tudta át élni,
És, hogy együtt örüljünk az unokának a kis családnak.
Lakás helyet sírkövet kell állítanom.
Ez egy szülőnek a legborzadalmasabb ami érheti.
Meg születésével meg tapasztalhattam a legnagyobb csodát,
A halálával amit át élhet egy ember, a legnagyobb bánatot.
Nem tudom eldönteni, hogy lett volna jobb, ha ezt a csodát soha sem élem át,
Vagy ezt a borzadalmas bánatot át kellet élnem,
Mert ezt a fájdalom, olyan hatalmas
Ezt normális emberi érzéssel feldolgozni nem lehet! ! !
Ehhez egy ember élet sem elegendő! ! . .