Búcsú Varga Tomikától
Tomika fájdalmas drámáját ki merte megírni.
Hisz tele volt jósággal, most még is búcsúzik.
A csendes gyermek mosolya fájdalomba fagyott.
Az élni akarás a küzdelemén elbukta a harcot.
Mind a fakó égen a csillámló csillag zápor.
Úgy bombázta lelkünket a valós, tragikus álom.
A néma ürességben a végzet igazsága a zátony. .
A halálod pillanata emberi könnyekben ázott.
A néma áhítat zokogó magányba fulladt.
Megtudtuk veszélyt kevert az élet titka.
A láthatatlan függöny könnyeket takar.
A némaság hangja gyászolókat faggat.
Az édesanyja meséit, már Tomika nem hallja.
Kiált a reményben az ismeretlen hangja.
A Földi színpadon rövid szerepednek vége.
Az áldott Isten oltárán, gyújts tüzet az égen. .
A korházak falain gyászt hagyott az éjjel.
A nagyszülők szeretete őrizze lebegő lelked.
Sírnak a barátok, akik most elengednek.
Segítenénk ott fent, de ez az út ismeretlen.
A jóságod barázdáiba ültetjük a lelked.
Örökbe adjuk az úrnak, aki téged szeret.
Tovább kell élnünk, de őrizzük a szemed.
A testvéred szeretete adjon erőt neked.
Az örök idők bölcsessége mutasson utat.
Már hiába indulunk hozzád, a halál bujtat.
A múltadból minden titkot begyűjtöttünk.
Emlékedet bántani senkinek nem engedjük!
Féltett vágyaid talán valahol újra életre kelnek.
Gyanútlan szívedben az angyal álljon lesben.
Tudom, találkozunk ott fent, hogy mikor! ?
A halál elől bujkálva sem tudom, most búcsúzunk!
Németh Nyiba Sándor verse