Amikor elmegyek, nem akarom, hogy túl szomorú legyél. Maradj csendben, őrizd meg az egymásnak mondott szavakat, és emlékezz az együtt töltött boldog pillanatokra, amelyek felmelegítik a lelket. Ha elalszom, hadd pihenjek. okkal megyek el. Ha hiányzom, ne szólj semmit, és csendben keresd jelenlétemet a házamban, a könyveimben, a leveleimben és a fotóimban.

Még azokban a cetlikben is, amelyeket gyorsan írtam. Viseld az ingemet, a pulóveremet és a kabátom. Járj a cipőmben. A szobám a tiéd, ahogy a párnám és az ágyam is. Ha hideg van, tekerd be magad a sálamba. Élvezd a csokit és a bort, amit hagytam. Hallgasd meg azt a dalt, ami nagyon tetszett, használd a parfümömet, és vigyázz a növényeimre. Ha eltemetik a testemet, ne félj, fuss szabadon és hagyd, hogy kifolyjanak a könnyeid, hadd simogassa a szél az arcodat. Érezd a költészetet, a zenét és az éneket.

Csókold meg a földet, igyál vizet és tanuld meg a madarak nyelvét. Ha nagyon hiányzom, próbálj bùjòcskàt jàtszani és keress a gyerekekben, a kávéban, a rádióban és azokon a helyeken, ahol régebben menedéket kerestem.

Sose ejtsd ki a "halál" szót. Néha szomorúbb, ha elfelejtenek, mint sokszor meghalni, és még mindig emlékeznek rá.

Amikor elalszom, vigyél virágot a síromra, és kiálts teljes erődből, hogy az élet megy tovább. Az élet lángja csak azért nem alszik ki, mert nem vagyok itt. Azok, akik "élnek", soha nem halnak meg teljesen, csak egy pillanatra alszanak el, és az örök àlom csak átjáró.

. Amikor már nem leszek, nyújtsd ki a kezed, és érezni fogod az érintésemet, tudni fogod, hogy mindig itt leszek neked. És egy nap mosolyogva fogod érezni, hogy visszatértem, hogy örökre veled lehessek.