RÉSZVÉT
Írta
DR. MADAI GYULA
1881 - 1937
Alig ismerek önmagamra,
Úgy összeszűkült ez a furcsa kamra,
Szívem, amelybe összehordtam
S átéltem a világnak szenvedését,
Elszállt onnan egy őselem: a részvét.
Részvét azért, ki megőszült, ki érett,
Kinek fejére rágyűltek az évek,
Kit szépen földbe tesznek,
Merthogy lefogta két szemét az Isten,
Hogy tetszése port porral elegyítsen.
Negyvenegy évet, negyvenegy keresztet
Hordok már én is. Készülődni kezdek
Fejem fölött bár nap delel még
S méhlepte kertek zsonganak alattam,
Az élet csúcsán mégis túlhaladtam.
Az elmúlás, a test halála régen
Nem az érzelmek költészete nékem,
Nem a könny forró gyöngyözése,
Nem sorsdráma, nem ravatali rózsák,
De bejelentett vendég és – adósság.
Ezért ha hallom harang csendülését
Nem sír szívemben nagy háborgó részvét.
Csak annyit érzek, hogy egy útitársam
Ki vélem egy cél kis dombjának tartott
És egy göröngyön vérzett, most elébem hajtott.
1922.
„Megfordulok, de merre menjek,
Hiszen Te nem vagy már sehol!
Soha sehol már meg nem lellek,
S mindig itt leszel valahol.”
![]() | Oldala |
![]() | Üzenet küldése a gyertya gyújtójának |
![]() | Elküldöm egy ismerősömnek |
![]() | Új gyertya gyújtása |
![]() | Gyertyái (3 db) |
![]() | Gyertyái a térképen |