" Ne fájjon Nektek, hogy már nem vagyok,
hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég,
jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok,
inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog,
s azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
hogy boldog lehessen szívetek!
Ha Rám gondoltok soha ne sírjatok,

hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "

Köszönjük, hogy éltél       
és minket szerettél,          
Nem haltál meg,               
csak álmodni mentél,           
Szívűnkben itt él                
emléked örökre.               
Ha látni akarunk
felnézün k az égre.
A csillagok között
útazol tovább,
Ott várj ránk
ha idönk lejárt.

Egy száll gyertya mely lassan végig ég,
Egy élet mely percek alatt véget ért.
Itt hagytad azokat kik szerettek Téged,
De emléked örökre szívünkbe égett.
A múltba nézve valami fáj,
Valakit keresünk, aki nincsen már.
A temető csendje ad Neked nyugalmat,
Emléked szívünkben örökre megmarad.
Kicsordul könnyünk, állva a sírodnál,
Mélységes fájdalom, hogy örökre távoztál.
Mi hívunk, de Te sajnos nem felelsz,
Még élünk örökké velünk leszel! ! !
Szilvi. .