Soós Judit: Gergelynek, Erzsitől... ismét...

Szia, Gergely! Most, ahogyan két szemem a felhők fölé tekint,

úgy gondoltam, írok neked, (csak egy pár sort) ismételten, megint!

(mert még most is sokszor záporoznak, potyognak a könnyek,

de tudod? Ha hozzád szólok, a lelkem súlya sokkal könnyebb!)

Bár a szavak néha elakadnak, s még mindig nagyon nehéz,

tudom, hogy az égbolt felől, egy ismert szempár éppen lenéz.

S meglehet, a gyásztól még most is több ezernyi sebből vérzem,

megnyugtat, hogy lelkedet a lelkemben, szívedet a kis szívemben érzem!

Ne aggódj, mert jól megleszek!Nem fogytam, s megvan minden egyes bajszom,

eszem-iszom, pihengetek, s ha ez kifáraszt, majd sokat alszom!

Az új lakomban van új ágyam, s a szekrényben egy új fiók is akad,

mert tudod, ugye? A biztos lét forrása a Hotel Wardrobe-ban fakad.

Képzeld! Már vendéget fogadtam, Lászlót, aki kedves jóbarátunk,

s bár két lábon jár, benne egy gyöngyszemnyi csodára találtunk!

(Megmutattam neki minden zeget-zugot, titkos helyet, s ezt-azt,

megbeszéltük, hogy van bársonytalpú, s minden egyéb más kaszt!)

Szóval, ne aggódj, kedves szolgám! Mert velem lassan minden rendben,

Éldegélek (bár most mással), de nyugalomban, békében és csendben.

Képzeld!A minap arra keltem, hogy hó födte az utcát, a házakat s a járdát,

gondoltam is: „az én Gergelyem odafönt biztos megrázta a paplant és a párnát!”

S bizony még hallom, mintha messziről a baritonod zengene és szólna,

tudod, Gergely? Azért ezt a járatot még lekéshetted volna!

Azt mesélik, Csillagország olyan hely, ahová csak egyirányú jegyet lehet venni,

aki oda elmegy, bármennyire akar, nem tud onnan visszafelé menni!

S bár utálom, hogy vannak helyzetek és sorsszerű szabályok,

ha Te békére lelsz, tudnod kell, hogy én is nyugalmat találok!

Mert én tudom, ami az emberek szemében már nem igazán látszik,

hogy mosolyog a lelked, ahogy a kövér hold a fényes csillagodon játszik!

Szeretlek, Gergely!Ez az érzés velem alszik, s minden reggel velem együtt ébred,

ez jusson eszedbe mindig, mikor odaföntről a Te Erzsikédet nézed!

Tudom, hogy az új lakodban már nincs harc! Ott minden békés, csendes, hófehér és tiszta,

drága Gergely! Puszil téged Erzsikéd!

Utolsó puszi, Gergő!

------------------------------------------------------------------------------------------------------


Gergelynek Erzsitől...

Megérkeztem Gergely! Ide, ahol piros-fehér-zöld a zászló,

ám kicsit soká tartott, de megígérte, s hazahozott László!

Macskaböriben bár, de egy Elnökasszony félelmet nem mutat,

no meg itt volt Patkányka is, aki velem együtt végig izgulta az utat.

Képzeld! Bátor voltam, bár egy kissé riadt, de egy csöppet sem féltem,

mert több ezernyi ember figyelte és óvta, vigyázta a léptem!

Nélküled érkeztem, pedig tudod, másképp szólt a tervünk,

hisz a budai cinkék után áhítozott minden porcikánk és szervünk!

De Te is tudod, s veled együtt tudja több ezernyi hívem,

úgy érkeztem, hogy potyautast hozott haza kicsi szívem!

Új szolgám lesz, (de ezt már tudod) aki teljesíti minden vágyam,

szitálja a púderalmot, s majd megveti a levendulaálmú ágyam.

Nem éhezem, ne félj! Mert bár most minden szokatlan és furcsa,

képzeld! A Spájzok Őrzőjének itt is leledzik ám kulcsa!

S ha majd éjjelente kiülök az ablakomba, s felnézek az égre,

nem leszünk majd, csak mi ketten, s beszélhetünk végre!

Mert vigyázol rám, s látsz is engem, ebben szinte biztos vagyok,

s én is látlak téged, mert az egyik csillag sokkal fényesebben ragyog!

S addig beszélünk majd, míg elragad az álommanók sötét árnya,

tudtad, Gergely? Odafönt az angyaloknak is van vattacukor szárnya!

Mindig fehérek ők, s e szárnyuk, mint a felhő, olyan puha,

szinte hallom, ahogy morogsz: „megint csupa angyalpihe lett az összes frissen vasalt ruha!”

S amikor nézek reád, s elmélkedek, a megszokott közzel s hellyel,

Te csak figyelsz engem, a már igen ismert Homonnays fejjel!

És ezt az arcot, amíg élek, mindörökké a pitvaromban tartom,

mert mindig Te leszel az én tengerem és óceánom, szigetem és partom!

S bár már nem érinthet többé kezed, csak a lelked noha,

tudd meg, Gergely, hű barátom! Nem feledlek, nem feledünk soha!

Szeretünk, Gergő!


Szerző: Soós Judit