Ancika, kedves, mosolygós, segítőkész, kiváló szakember, munkatárs volt, melegszívű, hűséges barát. 

Sajnos, a betegség legyőzte, élete gyertyalángja nagyon korán kialudt.

„Végül megmarad a hit, a remény, a szeretet és közülük legnagyobb a szeretet.”

Járó Attila Gábor
 

Nem búcsúztál... 

Nem búcsúztál senkitől, mikor jöttek érted,

Nem fogta senki a két kezed, nem vigasztalt téged.

Csak vittek, vittek a felhők fölé, a végtelenbe,

oda, honnan már nincs visszaút ebbe a földi létbe.

Oda, hol nincs csúnya és szép, nincs gyenge és erős,

nincs más, csak a szeretet, ami Istenhez visz közelebb.

Oda, hol nincs idő és tér, de a jó szó, mint fizetség,

szívünket nem terheli bánat és irigység.

Nézel minket fentről, látod, sok itt a gond,

az idő kereke előre forog, s mi neked egy szó,

nekünk hosszú sorok.

A percek napokká, a napok évekké nőnek.

Elröppen az életünk, s mikor élni szeretnénk, már vége.