Közös emlékeink teraszán ha ücsörgök, Behunyom szemem, csendes magányba rejtőzök.
Hiányod szívembe váj és szinte érezlek,
Erősen vágylak és magam mellé képzellek.
Kinyitom lelkem és megcsap egy emlékhullám,
S a képzelet varázsszárnyán repülsz el hozzám.
Már hallom hangod, épp nevet s vicceket mesél,
Most hazafias, büszke történetet regél.
Látom az arcod, képzeletben megérintem,
Vonásait szívem legmélyén megőriztem.
Az illatod orromba kúszik, oly ismerős,
Füstös, mégis fájó emlékektől émelygős.
Ábrándjaimat emléked szikrái fűtik,
E képzelt találkozás valóságnak tűnik.
Próbálok elrejtőzni, szinte már gyávaság,
De tudom, nincs sok időm, s rám tör a valóság,
Elszakad hirtelen az emlékeim lánca,
S ismét keserű hiányod marad csak hátra.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (7 db) 
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának 
