.
Ez a gyertya már leégett.
Szállj, szállj, kék madár, szállj, egyre szállj,
szállj, szállj, szállj, kék madár!
Miért hagynál el? Nem hagyhatsz el!
Nem hagytál el, Tatám,mert mindig bennem élsz!
Miért szenvedünk ennyit, Istenem,
miért szenvedünk mindenért?
Hány jó barát
halt meg álmukért,
kincsekért és semmiért.
Mind elmegyünk majd egy szép napon,
ha a küldetés véget ért.
Mind elmegyünk, el sem búcsúzunk,
az életünk csak ennyit ért.