Némán pihen a rózsabogár,
Szemem előtt arcod kopár,
Nyíló réten szellő libben,
Ma is rád gondoltam éppen.
Rád gondoltam ezerképpen,
Szenvedek emléked börtönében.
Pillangók repdesnek a réten,
Virágok mosolyognak a fényben.
Mosolyognak, ha téged látnak,
Minden alkalommal csodálnak.
Kék szemed eggyé vált az éggel,
Hajad ragyog a Nap fényével.
Utolsó szavaid engem kisértenek...
elmentél, pedig reménnyel kisértelek.
Kísértelek oda, honnan vissza már nem jöttél,
hiába vártalak, búcsút intettél.
Utolsó szavaid engem kisértenek...
mély álmomból sokszor felkeltenek.
Szívem hevesen ver, s körbenézek,
aztán könnyeket ejtek az utolsó reménynek.
Utolsó szavaid engem kisértenek...
hiába minden, már nincs, hol keresselek.
Egy hely van, hol rád találok immár,
hol szívemből egy darabot ott hagyok a sírnál.
Utolsó szavaid engem kisértenek...
utolsó utadra sírva kisértelek.
Virrasztottunk érted csodára várva,
ma már Teérted lobog a szomorú gyertya lángja.
Moncsi
Oldala | |
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának | |
Elküldöm egy ismerősömnek |
Új gyertya gyújtása | |
Gyertyái (9 db) | |
Gyertyái a térképen |