.
Ez a gyertya már leégett.
"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban.
Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”.
Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük.
Utólag.
És jönnek az emlékek: a kellemetlen esték, – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet!
Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is!
Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném…
És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani."