Mamikám csodálatos asszony volt. Hálás vagyok, hogy ilyen nagymamám lehetett. Katalin pusztán nevelkedett két testvérével, anyukája tanítónéni, apukája ispán volt. Zárdába járt, Hőgyészre, erről nagyon sokat mesélt. Olyan jól tudott történeteket mondani, mindig újra és újra elmondattuk vele. . . .

 

 

Férjhez ment, két gyermeke született Imre és Ildikó (az én anyukám) . Kajdacson, majd később Kölesden élt a család. Mamika férje Lenkey Imre, főkönyvelő volt a Kölesdi tsz- ben, Mami itt egyfajta titkárnőként dolgozott a férje mellett, egészen addig amíg el nem váltak. Ekkorra már a gyermekeik jóformán felnőttek lettek.

 

 

Mamikám ott maradt albérletben Kölesden, és a szekszárdi Óra Ékszer- hez került. Időközben hét unokája született Iminek három, Ildikónak négy gyeremeke lett. Nyugdíjas korában gyakran vigyázotta falubeli gyerekekre.

 

Majd bekerült Szekszárdra, hogy hozzánk közelebb legyen, így anyukám napi szinten találkozhatott vele, és mi is, hetente többször. A szekszárdi Nyugdíjas Házban lakott utoljára a Mikes utcában, mindenki nagyon szerette.

 

Nagyon hiányzik nekünk, sokat gondolok rá, imándkozunk érte a gyerekekkel.

 

Ijjas Ildikó, Mami második unokája