Gobbi Hilda (Budapest, 1913. június 6. – Budapest, 1988. július 13. ) Kossuth- díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész.

1945 előtt részt vett a munkásszínjátsz ásban, szerepelt a Vasas Szakszervezet művészestjein és szerepet vállalt az ellenállási mozgalomban is. A német megszállás, 1944. március 19. után illegalitásba vonult. Apjától, Gobbi Ede századostól, egy munkaszolgálato s zászlóalj parancsnokától, katonai mentesítő űrlapokat szerzett az ellenállás részére, melyeket felsőbb kapcsolatain, Horváth Árpádon és Major Tamáson keresztül továbbított.

A háború után tevékenyen közreműködött a Nemzeti Színház újjáépítésében. Elkötelezett baloldaliként részt vett a közéletben is. Egy interjúban mondta egyszer: „Én sohasem voltam »c sak« szín ész. Hiszek abban a sokak által ostobaságnak vélt közhelyben, hogy a színész akarva- akaratlanul mindig politizál. Már csak azért is, mert másfél méterrel magasabban áll a közönségnél, amikor szól hozzá. ” Kezdeményezésér e jött létre a Bajor Gizi Színészmúzeum, a színinövendékek nek a Horváth Árpád kollégium, az idős színészek számára pedig a Jászai Mari és az Ódry Árpád színészotthon. A Jászai Otthonból később – szintén az ő kezdeményezésér e – a fiatal színészek otthona lett. A Színházművészet i Szövetségben, valamint a Színész Szakszervezetbe n sokat tett a rászoruló színésztársaiér t.

Nőkhöz fűződő vonzalmát nyíltan vállalta, hosszú éveken keresztül élt együtt Temessy Hédi színésznővel, majd Galgóczi Erzsébet írónővel. ^[1] Végrendeletében – mivel családja nem volt – vagyona egy részéből az Aase- díjat alapította meg, illetve az összeg kis részéből rászoruló, idős színésztársait támogató alapot hozott létre – ez a támogatás azonban mára jelentéktelen összegűvé vált. Visegrád- Szentgyörgypusz tai (a Kisoroszi- révnél) nyaralóját alkotóház céljára ajánlotta fel. Tiszteletére alapították meg a Gobbi Hilda- díjat a pályájuk delén túl lévő, korábban nem díjazott színészek számára.