Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (3 db) 
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának 
Édesapjának akkoriban vasgyára volt a nápolyi kikötőben, de amikor a gyár előtt horgonyzó hajó egy baleset során felrobbant, a vasgyár tönkrement. Nyolcévesen lett tagja a helyi úszóklubnak, ahonnan aztán Rómába igazolt, amikor a család 1940-ben a fővárosba költözött.
Tanulmányi eredményei egészen kimagaslóak voltak, ötévesen volt elsős, majd az ötödik osztályt átugorva került hatosztályos gimnáziumba. Ezután a római egyetem vegyészkara következett (mindössze 16 évesen vált az egyetem hallgatójává), tanulmányait azonban meg kellett szakítania, mert a család 1947-ben elhagyta Olaszországot és Brazíliába költözött. Ő másfél év múlva (1948 végén), míg családja 1950-ben tért haza. Folytatta az egyetemet, bár már nem a vegyészmérnöki, hanem a jogi karon, illetve a sportolást. 1949-ben mellúszásban olasz bajnoki címet nyert, 1950-ben a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett egy perc alatti idővel. Még ebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal 4. helyezést ért el az Európa-bajnokságon. Miután aláírta első hollywoodi szerződését 1967-ben, visszavonult az aktív sportolástól, utolsó vízilabda-mérkőzését a Kárpáti György és Gyarmati Dezső fémjelezte magyar válogatott ellen vívta. Kárpáti György így emlékszik a meccsre: „Pedersoli, aki jóképű, magas, karcsú, széles vállú srác volt, miután megkapta amerikai filmszerződését, Budapesten játszott utoljára az olasz válogatott tagjaként. A vízilabda nem a szelídségéről ismert sportág, könnyen el lehet veszíteni néhány fogat, a felrepedt szemöldök látványa pedig egészen megszokott dolog. A színészpalánta ezért kéréssel fordult a magyar csapat tagjaihoz, az arca épségének megóvását szerette volna elérni. A mieink könyörületesek voltak az ellenfél játékosához, megígérték neki, hogy nem bántják, ha a meccset követő vacsorán elénekel nekik egy dalt. A mérkőzés egyetlen lidérces álom volt szegény Pedersoli számára. A magyarok körbeadogatták egymás között, mind a hat mezőnyjátékos elszórakozhatott vele. Az illetőnek a labdával tulajdonképpen nem kellett törődnie, minden figyelmét az olasz fogsorára összpontosíthatta. Pedersoli halálra vált arccal kapkodta a fejét a horgok és felütések elől. Az öklök és könyökök azonban szerencsére mindannyiszor időben megálltak, nem okoztak sérülést. A magyar válogatott végül 7:3-ra nyert, és a győzelmi banketten behajtotta az ígért dalt a később Bud Spencer néven híressé lett főhősünktől.”
(Dr. Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok)
16 éves ismeretség után barátnőjével, Maria Amatóval (Giuseppe Amato mozihálózat-tulajdonos lányával) 1960-ban kötöttek házasságot. Ebben az időben dalokat szerzett, szöveget írt, kisebb reklámfilmekben szerepelt, árult autót és festéket is. Három gyermekük született: Giuseppe (1961), Christine (1962) és Diamante (1972).
Bud Spencer
Bár már korábban is szerepelt filmekben – az első film, amiben szerepelt, a Quel fantasma di mio marito volt –, csak első tengerentúli szerződése (az Isten megbocsát, én nem) bírta rá, hogy felhagyjon sportolói pályafutásával, és költözzön át Amerikába, 1967-ben. Ennek a filmnek a forgatásán növesztette meg szakállát, és alkotta meg, majd vette fel a Bud Spencer művésznevet. Akkoriban divat volt angolos hangzású művésznevet választani, hogy ezáltal eladhatóbbak legyenek a western típusú filmek. A Budot, az egyik kedvenc sörmárkája neveként vette fel, a Spencer név pedig kedvenc színészére, Spencer Tracyre utal. Állítólag mókásnak találta, hogy termete ellenére Budnak (rügy) szólították. Itt ismerkedett meg Terence Hill-lel is, és derült ki az is, hogy Olaszországban már egyszer szerepeltek együtt az 1959-es Hannibal című filmben, akkor még mindketten az eredeti nevükön. Mivel közös jelenetük nem volt, nem valószínű, hogy akkor találkoztak volna.
1967-től 1985-ig nem kevesebb mint tizenhét filmben szerepeltek együtt, mely számára is meghozta a sikert és az elismerést, valamint legendává emelte a párosukat. 1985-ben aztán mindketten külön utakra tértek: Spencer megalapította saját légitársaságát, a Mistral Airt, melyet később eladott, hogy megvehessen egy gyermekruhákat gyártó textilüzemet, illetve beindíthassa saját étteremláncát Bud Food néven. Közel tíz év múltán, 1994-ben ismét összeállt a legendás páros egy utolsó közös film, a Bunyó karácsonyig leforgatására, ezután útjaik végleg különváltak.
Azóta csak önálló filmjei voltak, egyre kisebb számban, amíg 2003-ban abba nem hagyta. 2010-ben tért vissza utoljára a I delitti del cuoco című filmsorozatban, amelyet Magyarországon 2013 elején a magyar RTL 2 tűzte műsorára Nincs kettő séf nélkül címmel. Budot Papp János szinkronizálta, miután addigi állandó hangjai, Bujtor István és Kránitz Lajos is elhunytak.
Bud Spencer és Terence Hill nem az egyetlen színészpáros az olasz filmgyártásban: az akkori időkben igen divatosnak számított a művészek gyakori párosítása. Spencert és Hillt megelőzően ma is legendásnak számít két szicíliai színész Franco Franchi és Ciccio Ingrassia komikus kettőse, mely több mint harminc évig szórakoztatta a közönséget. Még sok hasonló próbálkozás született színészpárosok megalkotására (némelyik Spencert és Hillt utánozva bunyós-párosként lépett fel), de ezek az epigonok többnyire messze elmaradnak Franco-Ciccio, vagy a Bud-Terence kettősöktől.
Spencer 2005-ben jelöltként indult Lazióban a regionális tanácsnokok választásán a Forza Italia párt színeiben, de alulmaradt vetélytársával szemben.
2010-ben Terence Hill-lel együtt, életművéért elnyerte a David di Donatello-díjat. Önéletrajzi könyve (Bud Spencer: Különben dühbe jövök) ugyanebben az év decemberében megjelent magyarul is.
Önálló filmjei:
Többször is halálhírét keltették.
Volt, hogy elájult káros szenvedélye miatt Bud SpencerMindenki gyermekkori hőse hihetetlen állóképességgel bírt. Egyik napról a másikra vált meg káros szenvedélyétől. Időnként képes volt mindenféle bolondságba belemenni. „Régebben például szerettem pókerezni. De amikor a filmjeim száma már évi három alá csökkent, abbahagytam a játékot, és soha többé nem kezdtem el újra” – kezdte emlékiratában a legendás színészóriás, aki a cigarettáról való leszokással is hasonló módon járt el. Köztudott volt, hogy „Bud” habzsolta az életet, imádott szórakozni. Sosem titkolta, hogy a szex mellett a cigi is szerves része volt az életének. Hatalmas akaraterejéről pedig akkor tett tanúbizonyságot, amikor egyik napról a másikra képes volt letenni káros szenvedélyéről. "A dohányzással is ugyanígy voltam: az egyik nap elájultam az autóban, és ettől úgy megijedtem, hogy másnap letettem a cigarettát.
Róma - Gyászol a világ, különösen Magyarország, hiszen a tegnap este elhunyt színészlegenda, Bud Spencer (✝86) filmjei főként a németeknél és nálunk jelentették a családok állandó szórakozását.
Nem lehetett nem szeretettel tekinteni a barátságos óriásra, aki a magyarok lelkes rajongója volt, a Facebookon is gyakran gratulált sikereinknek, vagy küldött nekünk fotót. Színész-sportoló egészségekét éve romlott meg komolyabban, de családja állítása szerint Bud nem szenvedett, boldogságban, családja körében. A halálának okai egyelőre nem ismertek, de azt tudni lehetett, hogy egy ideje már keringési problémákkal küzdött. Fia, Guiseppe Pedersoli így nyilatkozott: - Kérte, hogy mindannyian gyűljünk köré. "Apa 18:15-kor békésen elrepült. Nem szenvedett, mind mellett voltunk. Az utolsó szava csupán annyi volt: "Köszönöm!" Ezután hunyta le örökre a szemét.
Terence Hill beszéde Bud Spencer temetésén 2016. július 3. vasárnap nyilatkozta: Bud mindig azt mondogatta: barátom, mi sosem veszekedtünk. De amikor ezt mondta, mindig egymás után háromszor mondta. Először csak úgy, tényként: mi sosem veszekedtünk. Másodjára csodálkozással a hangjában, mintha ez valami nagyon különleges dolog volna: mi SOHA nem veszekedtünk. Harmadjára pedig mintegy nyomatékosítva: mi EGYÁLTALÁN SOHA sem veszekedtünk. Voltam náluk spagettizni. Világhírű volt a paradicsomos tésztája. Bud isteni paradicsomos szószt készített mindig. Maria főzte a spagettit. Azok voltak a jó időszakok és Bud akkor is mindig nekikezdett erről beszélni. Néha már kínos volt. Néhány közös vacsora után már az egész családja forgatta a szemét és nézett az égre: ezt a szöveget mintha mi már hallottuk volna! De az igazság az, hogy mi tiszteljük és szeretjük egymást. Talán érdekel benneteket, hogyan találkoztunk először. Nekem legalábbis az elmúlt pár napban lett egyértelmű, hogy ez nem lehetett véletlen. Még akkor sem, ha úgy tűnik. Carlo épp filmet forgatott Spanyolországban, Almeriában. A rendező az a Giuseppe Colizzi volt, aki egy roppant művelt férfi, regényei is jelentek meg. Ő volt az első olyan olasz filmrendező, aki mert olyan filmet forgatni, amelyben a fő stílusirány az irónia volt. Ez a film volt az “Isten megbocsát, én nem!” (A film eredeti címe: A kutya, a macska és a róka volt). Ebben természetesen Bud játszotta a kutyát, én a macskát, meg aztán volt egy rókát alakító színész is. De nem én voltam eredetileg a macska szerepére kiválasztva. A korábbi színész lába megsérült a forgatás alatt és a forgatást szüneteltetni kellett. A rendező, Colizzi ekkor Rómába sietett és pár próbafelvételt követően kiválasztott és felkért engem. Azonnal mennünk kellett Almeríába, de ez akkoriban még nem volt valami gyors út. Először elrepültünk ugyanis Madridba, majd 24 órás autóút következett Almeríába. Amint leértünk Almeríába, elkezdődött a forgatás. Úgy indítottak, hogy azt mondta a rendező: “Vetkőzz le!”. Akkoriban nem voltak ilyen lakókocsik a színészeknek. Jött egy öltöztetőnő, kifeszített elém egy törölközőt és elkezdtem vetkőzni: a nadrágot, a felsőmet, mindent. “Azt a nadrágot húzd fel, azt az inget, a pisztolyt vedd magadhoz, aztán gyere és ismerkedj meg Carloval! Ez itt Carlo Pedersoli!” Örvendek – mondtam és kezet ráztunk. Természetesen egy bunyós jelenet következett. Ugye Bud volt a kutya, én a macska, de Colizzi valami nagyon különleges verekedős jelenetet akart, ami más, mint a megszokottak voltak. Nekem macskaként csizmában és sarkantyúban kellett úgy ügyeskednem, hogy kitérjek a pofonok elől. Egész jól sikerült: Bud egyszer sem tudott megütni engem, én viszont őt szinte mindenütt: a hasán, a mellkasán. A végére már oltári ideges volt, sziszegett, forgott, hogy “Hol vagy? Hol vagy?”. Egy fa tetején ültem. Volt ott egy fa a közelben. Onnan ugrottam le, egyenesen a sarkantyús csizmával az arcába. Az utolsó mozzanatban neki kellett engem megütnie úgy igazából. De ez egy kritikus pont lett: nem tudtuk eldönteni, hogyan üssön meg. Giuseppe Colizzi nem akarta, hogy hagyományos pofon legyen, hisz minden filmben ugyanaz ment. De akkor milyen ütés legyen? Veszítettünk sok időt a forgatásból emiatt a kérdés miatt, de bár lakókocsink nem volt, időnk rengeteg. Végül Bud azt mondta: Tudjátok, mi? Rácsapok a vállára egyet, összecsuklik és ezzel el van intézve. Én úgy gondoltam: ez azért nem egy rendes ütés. Tudod, párszor előfordult már, hogy láttam, amikor lelőnek galambokat. Volt egy tér, a Piazza Muse, ahol láttam ilyet. Megfigyeltem, hogy amikor lelőnek egy galambot, az maga alá kapja a lábát és utána zuhan le. Úgy gondoltam, én is úgy teszek majd, mint a galambok: felugrok és utána esem a földre. Ez az ütés lett Bud legeredetibb találmánya. Ezt ő találta ki. Hát igen, csak vicces történetet tudok róla mesélni. Ezt az ütéstesést aztán az Ördög jobb és bal keze című filmben is bemutattuk. Mennyi pofont adott abban a filmben Bud! És a fickók mindig ugyanígy estek el. Jó móka volt, megkapta valaki az utolsó ütést, repült és zuhant egy gödörbe, amibe előzőleg egy matracot tettünk. Ahogy mondtam már nektek: mi szeretjük és tiszteljük egymást. Ezt a történetet is azért meséltem el nektek itt, mert amikor Giuseppe (Bud Spencer fia) felhívott és elmondta, hogy Bud meghalt, én épp Almeríában voltam. Ott, ahol először találkoztunk. A kezdet és a vég… A bánat, a zavarodottság, a fájdalom szállt meg, de pillanatokon belül egyfajta nyugalmat éreztem. Nem tudom elmagyarázni nektek. Az öröm érzése volt. Mert akkor rájöttem: semmi sem történik véletlenül. Hogy Bud akkor már az örök élet és az öröklét örömének birtokában volt. Egészen biztos vagyok abban, hogy ha majd ismét találkozunk, jön szembe velem, nyereggel a vállán és azt mondja majd: Mi soha nem veszekedtünk..
Carlo Pedersoli /Bud Spencer/ hivatalos honlapja: http://hu.budspencerofficial.com/
 | Oldala |
| | Üzenet küldése a gyertya gyújtójának |
 | Elküldöm egy ismerősömnek |
| | Új gyertya gyújtása |
| | Gyertyái (3 db) |
 | Gyertyái a térképen |
