Drága Édesanyám!

 

A Kaposvár 1 sz. Postahivatalnál dolgozott sokáig, a Távbeszélő díjelszámolásnál, majd a mostani nevén CBA (éjjel- nappali) melletti újságosbódéban árult újságot (hajnalban húzták kis kocsival az újságot Apuval a "Nagy Postától, és estig ott volt, nem restellte) hogy több legyen a nyugdíja, és tudjanak bennünket (Sárikát - nővéremet - és engem) támogatni.

Léva közben laktunk 1972- től. Előtte a Honvéd utcában.

 

Minél öregebb vagyok, annál jobban hiányzik. Egyre többször fordul elő velem, hogy arra gondolok, mindjárt felhívom, megkérdezem, mit tenne az én helyemben, vagy hogy elmondjam Neki, mint majdnem minden nap (telefonon) , hogy mi bánt, és mindig volt egy jó tanácsa, és mindig meghallgatott.

Sokszor voltam türelmetlen Vele, mert siettem, mindig- mindig siettem: vacssorát főzni, mosni, vasalni, fáradt voltam: lefeküdni aludni. . . .

Most már van időm, sok- sok időm van, de nincs már Ő: az Egyetlen Édesanyám!