A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Ezt a gyertyát 💕örökké szerető anyusod💕 gyújtotta 29 napja Tibus, Tibcsiért.
Ez a gyertya már leégett.
Oka: 💕Drága lelked legyen áldott!💕
Amikor a fájdalomtól felkiáltottam abban a pillanatban, amikor meghaltam, Isten lejött hozzám, megfogta a kezem és maga mellé vont. Maga mellé vont és megszabadított a nyomorúságtól és fájdalomtól. A testem annyira sérült volt belül, hogy soha nem lehettem volna az, aki régen. Földi létem véget ért, megtaláltam a boldogságot. Megtaláltam a válaszokat az álmaimra és mindenre, ami lehettem volna. Annyira szeretlek, annyira hiányzol, mindig a közeledben leszek. A testem örökre elment, de a lelkem soha nem hal meg! És ezért, tovább kell lépned, élni a napjaidat. Csak értsd meg: Isten nem vett el tőled, csak megfogta a kezem
"Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk? Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk? Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg, S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg. Gyönyörű szemében, a fény még csillogott, Még az utolsó napokban is csak mosolygott. Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt, Semmi mást nem akart ő, csak élni még. Küzdött még tudott, még volt ereje, De a végzet őt is utolérte. Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik, Vezetik útját, amíg csak álmodik. Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép, Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él. Súgják meg a csillagok üzenetünk... hogy szeretünk, Mondják meg azt neki, hogy S O H A S E M F E L E D Ü N K !!!"
Elmentél tőlünk, el sem búcsúztál, távozásod, míg élünk , örökké fáj. Hiányod elviselni nehéz, örökre megtart szívünkben az emlékezés. Mert elfeledni csak azt nem lehet, aki szeretve volt és Ő is szeretett. Számunkra Te sosem leszel halott, örökké fogsz élni, mint a csillagok. Érzed Édes Kisfiam? A lelkemre pecsételted magad. Úgy létezel bennem rég, mint önmagam A szíveddel érzek, lélegzeted a sóhajom. Saját részemként viszlek téged utamon. S miként borostyánkő rejteget apró csodát, Magamban tartalak örökre, egész létemen át.
Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad Nincs felettünk hatalma a sírnak. Örök az arcod, nem száll el a szavad Minden mosolyod a lelkemben marad.
Mikor megszülettél és először karomba vettelek, Arra gondoltam, hogy addig hogyan tudtam élni Nélküled. Bearanyoztad az életem, Örömet, boldogságot,fényt hoztál, És tudtam,hogy a legcsodálatosabb dolog ami történhetett velem, Az, hogy Te lettél a gyermekem. Okos, jó és szófogadó voltál, Sok-sok szeretet adtál. Jól tanultál, udvarias voltál. Mindenki szeretet, a jóság és boldogság Sugárzott belőled. Gyönyörű ijfú lett belőled, S a lelked még szebb lett. Áradt belőled a jóság és az ódaadó szeretet. Sajnos egy nap beteg lettél, Az orvostudomány már nem segíthetett. Betegségedben is megmutattad nemes lelked. Némán tűrted a szenvedéseket, Elfáradt az édes szíved és egy reggelen, Feladta a küzdelmet. Elmentél a túloldalra, 13 telt el azóta, de mintha tegnap történt volna. Tudom, hogy ahol most vagy igazán boldog vagy, Ott csak szeretet és nyugalom van. Légy áldott drága kisfiam! Szeretlek! Anyusod
VAJON KIK LESZNEK AZOK, AKIK MAJD EMLÉKEZNEK RÁM? AKIK KÖNNYCSEPPET EJTENEK A NEVEM HALLATÁN? AKIK NEM FELEDNEK MAJD. . . , MERT ÉN OLYAN GYERMEK VOLTAM, - AKIT SZERETTEK MÍG ÉLTEM ÉS SZERETNEK ÍGY HOLTAN. . .
Emlékezzetek, csak ennyit kérek tőletek. Emlékezzetek, milyen voltam és milyen lehettem volna veletek. Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek. Emlékezzetek, és a végen túl is szeressetek. Emlékezzetek, s akkor talán örökre veletek lehetek... Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem. Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem, Születtem 1976, éltem halálomig. De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Magamban hordom a szívedet, a szívemben hordom. Mindig itt van velem. Bárhová megyek, mindig kell nekem. És akármit teszek, bármi lesz, Te ott leszel kedvesem. A sors nem riaszt, mert Te vagy a sors nekem. Nem kell világ ennél szebb, mert Te vagy a világ, igen. Íme a titkok titka, mit senki se tud: gyökere minden gyökérnek, rügye minden rügynek, egek feletti ég a fán, mely maga az élet. Mely magasabbra nő, mit a lélek remélhet, vagy elme megérthet, mint az alá nem hulló csillagok csodája. A szívemben őrizlek. Ott őrizlek a szívemben. Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám, arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! "
Első gyertya meggyújtva: 2016. 08. 03. Gyújtotta: Anya
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (1145 db) 
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának 
