Müller Péter: "NINCS HALÁL. És nincsenek HALOTTAINK"

Mindenki él, csak nem itt, hanem ott.

Tovább ment.
Átköltözött.
Akit szeretsz, az VAN.
Szándékosan nem azt mondom, hogy akit „szerettél” – mert a szeretet nem múlik el soha.
Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét – s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál.
Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat, vagy nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok!
A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők. Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy.

Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja. A rózsa csak a kibomlott Rózsa – a hervadó már nem az. Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak.

És azt gondolják rólunk: „Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!”… "