Szentesi-Horváth Gyöngyi:
*Elveszett remény...
Ha vége az utolsó útnak is,
elfogy a Nap és a Hold is.
Megszakad a szív,
pofont kap a lélek.
Nem tudtam ott lenni, hogy
a kezed, a kezembe téve
érezted volna veled vagyok.
Innen szálltak a szavak,
itt imádkoztam érted.
De az éter nem engedte, hogy
hozzád érjek.
Lesújt a sors, bezárt világot hozott.
De elveszteni a szeretett embert,
akkor is nehéz dolog.
Megszakad a szív, a könny kiapad.
A szeretet nagyon jó, de fájdalmat is
nagyot ad.
Most megkínoz, összetör,
értelmet veszejt az élet,
szeretett jó Anyám gyere vissza kérlek.
SzHGy. 12020.03.22.
(szerzői és minden jog fenntartva)
Szentesi-Horváth Gyöngyi:
Édesanyámnak…
Eljött az év legeslegszebb napja,
Édesanyám már máshogy köszönthetlek,
nem ölelsz meg mint máskor, nem adhatom
kezedbe a virágot mint máskor.
Ma már csak a szobádban elmondhatom
a versem és megköszönöm mindazt
amit kaptam tőled mindig: a szeretet,
ami hiányzik nagyon, a barátság,
s minden ami te voltál.
Szerettél, felneveltél, segítettél,
mindig ott voltál nekem, nekünk.
Most akárhol is vagy tudd, hogy szeretünk,
örökre veled leszünk.
Anyácskám, visszahoz a szél, a Nap
sugarával ölelsz minket, mert így akartad,
hogy itt maradj valahogy velünk.
Te vagy a virág a kertben, a fa
ágain. Ahova nézek téged látlak
így van ez jól. Köszönöm, köszönjük.
SzHGy. 2021.05.02.
(minden jog fenntartva)
Oldala | |
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának | |
Elküldöm egy ismerősömnek |
Új gyertya gyújtása | |
Gyertyái (1 db) | |
Gyertyái a térképen |