A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Ezt a gyertyát 💖♥örökké szerető anyukád♥💖 gyújtotta 13 napja Tibus, Tibcsiért.
Ez a gyertya már leégett.
Oka: ♥A Mennyországban minden gyönyörű♥
A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok És te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, Azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, Ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, Ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, Folytasd kacagásod, nevessünk együtt Mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, Miért lennék a gondolataidon kívül… Csak mert a szemed nem lát… Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg fogod találni a lelkemet és benne Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet. Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet, És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.
Elmentél tőlünk, el sem búcsúztál, távozásod, míg élünk , örökké fáj. Hiányod elviselni nehéz, örökre megtart szívünkben az emlékezés. Mert elfeledni csak azt nem lehet, aki szeretve volt és Ő is szeretett. Számunkra Te sosem leszel halott, örökké fogsz élni, mint a csillagok. Érzed Édes Kisfiam? A lelkemre pecsételted magad. Úgy létezel bennem rég, mint önmagam A szíveddel érzek, lélegzeted a sóhajom. Saját részemként viszlek téged utamon. S miként borostyánkő rejteget apró csodát, Magamban tartalak örökre, egész létemen át.
Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad Nincs felettünk hatalma a sírnak. Örök az arcod, nem száll el a szavad Minden mosolyod a lelkemben marad.
Mikor megszülettél és először karomba vettelek, Arra gondoltam, hogy addig hogyan tudtam élni Nélküled. Bearanyoztad az életem, Örömet, boldogságot,fényt hoztál, És tudtam,hogy a legcsodálatosabb dolog ami történhetett velem, Az, hogy Te lettél a gyermekem. Okos, jó és szófogadó voltál, Sok-sok szeretet adtál. Jól tanultál, udvarias voltál. Mindenki szeretet, a jóság és boldogság Sugárzott belőled. Gyönyörű ijfú lett belőled, S a lelked még szebb lett. Áradt belőled a jóság és az ódaadó szeretet. Sajnos egy nap beteg lettél, Az orvostudomány már nem segíthetett. Betegségedben is megmutattad nemes lelked. Némán tűrted a szenvedéseket, Elfáradt az édes szíved és egy reggelen, Feladta a küzdelmet. Elmentél a túloldalra, 13 telt el azóta, de mintha tegnap történt volna. Tudom, hogy ahol most vagy igazán boldog vagy, Ott csak szeretet és nyugalom van. Légy áldott drága kisfiam! Szeretlek! Anyusod
VAJON KIK LESZNEK AZOK, AKIK MAJD EMLÉKEZNEK RÁM? AKIK KÖNNYCSEPPET EJTENEK A NEVEM HALLATÁN? AKIK NEM FELEDNEK MAJD. . . , MERT ÉN OLYAN GYERMEK VOLTAM, - AKIT SZERETTEK MÍG ÉLTEM ÉS SZERETNEK ÍGY HOLTAN. . .
Emlékezzetek, csak ennyit kérek tőletek. Emlékezzetek, milyen voltam és milyen lehettem volna veletek. Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek. Emlékezzetek, és a végen túl is szeressetek. Emlékezzetek, s akkor talán örökre veletek lehetek... Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem. Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem, Születtem 1976, éltem halálomig. De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Magamban hordom a szívedet, a szívemben hordom. Mindig itt van velem. Bárhová megyek, mindig kell nekem. És akármit teszek, bármi lesz, Te ott leszel kedvesem. A sors nem riaszt, mert Te vagy a sors nekem. Nem kell világ ennél szebb, mert Te vagy a világ, igen. Íme a titkok titka, mit senki se tud: gyökere minden gyökérnek, rügye minden rügynek, egek feletti ég a fán, mely maga az élet. Mely magasabbra nő, mit a lélek remélhet, vagy elme megérthet, mint az alá nem hulló csillagok csodája. A szívemben őrizlek. Ott őrizlek a szívemben. Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám, arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! "
Első gyertya meggyújtva: 2016. 08. 03. Gyújtotta: Anya
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (1214 db) 
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának 
