" Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón,
szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt.
Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám,
visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán.
Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját,
figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát.
Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent,
még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma,
vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja,
higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. "

Drága Babykám!

Évekkel ezelőtt megterveztem a 60. szülinapod!

Összegyűjtöttem volna a legszebb emlékeid! Neked adtam volna a múlt legvidámabb történéseit, amit együtt éltünk meg! Kiváló fotóidból albumot készítettem volna! A legszebb virágokból csokrot készíttettem volna! Elkészítettem volna legkedveltebb ételeid! Megszerveztem volna, hogy mindazok, akik fontosak Neked,  részesei legyenek a boldogságodnak! Sajnos mindezt nem tehettem meg. Gondolatban Veled vagyok és képzeletben átnyújtom az ajándékomat! Nagyon hiányzol! Szeretnélek megölelni, megszeretgetni, őszinte testvéri szeretettel!

Gyermekeidnek is nagyon hiányzol, a drága édesanya ölelése, gondoskodása, szeretete!

Nagyon szeretlek!

Hiányzol!

Drága Babykám!

A testvéri találkozón Te is ott leszel velünk! Emlékeinkkel, írásaiddal, közös fotóinkkal! A Tőled megszokott süteményeket elkészítettem, de hiányodat nem pótolja senki! Nagyon fáj, hogy nem vagy velünk! Szeretlek! Bárcsak megölelhetnélek!

 "Van a csoda. . . Karácsony csodája. Amire vágyunk, és ami beteljesedik.

De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod!

Ezta csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni.

Hiába keresed a feldíszített fán, nem találod meg a megvásárolt ajándékokban, nincs belesütve a beiglibe, a mézeskalácsba, nem foglal helyet az ünnepien megterített asztalnál.

Egy helyen létezik, onnan árad ki, felragyogtatvmegünne pelhetnénk a születésnapodata a csillagokat is.

Fényével áthatol, melegébe ölel. Az a pont a világ közepe, szívnek nevezik! "

Nagyon szeretlek!

"Egy könnycsepp legördül az arcomon, ez azért van, mert hiányzol nagyon!

 A hiányod megszokni soha nem fogom, de itt élsz a szívemben, s ez jó nagyon!

 Hogyha sírodnál szomorú fűzfa volnék, alkonyatkor szépen RÁD hajolnék,

s fűledbe súgnám altató mesémet és százszor elmondanám, hogy mennyire szeretlek! "

Hiányzol nagyon drága testvérkém!  

Drága Babykám!

Bármit megadnék azért, hogy a mai napon megölelhetnélek és megünnepelhetnénk a születésnapodat!

Szeretném, ha tudnád, mennyire szeretlek! Mennyire fontos vagy nekem! Sokmindenre megtanítottál, mégis olyan

keveset tudok! Mennyi mindent eltanulhattam volna még Tőled! Mennyi ember élhetne reményben, hitben, boldogságban,

ha a tanításod eljuthatna hozzájuk! Mi, akik tudjuk, hogy Te ki vagy, a világ legboldogabb embereinek vallhatjuk

magunkat! Érzem a simogatásodat, szeretetedet, megértésedet. Nagyon hiányzol!

Szívünkben élsz és nap mint nap velünk is maradsz!  

Nagyon hiányzol!

"Gyújtok egy gyertyát és gondolok Rád,

Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád,

Olvad a viasz, a kanóc leég,

Lelkemben bánat, s a szívem sötét.

Megfáradt kezeid már soha nem foghatom,

Szerető szavaid már soha nem hallhatom.

Fénylő szemeidbe már soha sem nézhetek,

De senki nem veheti el tőlem emlékedet! "

Nagyon hiányzol drága testvérkém!

 "Ha azt kérdezné most tőlem valaki,

 mondjam meg mit jelentettél nekem?

 Egy pillanatra zavarba jönnék,

 s nem tudnék szólni hirtelen!

 S nagy sokára mondanám halkan,

 semmiség, csupán az életem, 

 s nem venné észre rajtam senki sem,

 hogy könnyes lett a szemem!"

Nagyon hiányzol! Szeretlek!

Amikor elveszítünk egy hozzánk közel álló, szeretett lényt, valami, amit tőle kaptunk, tovább él bennünk és ösztökél minket. Halottaink a szívünkben élnek. A halhatatlanságnak ez a legvigasztalóbb formája.

Drágaságom örökké imádni foglak! <3

"Sohasem veszíthetjük el, akit mindennél  jobban szeretünk,mert mindazokat, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak!" Hiányzol!


Amikor elveszítük valakit,aki nagyon jó volt hozzánk és nagyon szerettük,  arra nincs szó csak döbbenet, majd fájdalom, melyet sem szó, sem írás el nem mondhat, csak a könnyek.

"Nincs csodálatosabb dolog annál, ha az ember szeret valakit és viszontszeretik. De talán mégis van: ha az ember megtalálja a  lélektársát. A lélektárs az a valaki, aki olyan, mint te. Ő az, aki megért, aki érez téged, mint senki más. Ő az, aki úgy szeret, mint  senki más és mindig veled marad, bármi történjen is. Azt mondják, semmi sem tart örökké. Én viszont szilárdan hiszek abban, hogy  van örök szeretet, ami akkor is tart, ha a másik már nincs közöttünk."

"Küzdöttél, de már nem lehet,
 Csend ölel át és szeretet.
 Csak az hal meg, kit felednek,
 Örökké él, kit igazán szeretnek."

"A múltba visszanézve valami fáj, valakit keresek, aki nincs már.
 Csak az idő múlik, feledni nem lehet, szívemben örök a fájdalom és a szeretet.
 De ő nekem sohasem lesz halott, mert a jók örökké élnek, mint a csillagok."

"Van egy ország, ahová már oly sokan elmentek,
 Ahová csak odavisz az út, vissza sosem jönnek.
 Ki itt maradt szívét bánat járja,
 Fájdalmas sóhaj száll az éjszakában."

"A csend ölel át és a szeretet.
 Csak az hal meg,  akit elfelejtenek. 
 Örökké él, akit nagyon szerettek! "

"Csillag volt, mert szívből szeretett,
 s mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett.
 Mégis elment tőlünk, mint a lenyugvó nap,
 de a szívünkben él, s örökre ott is marad!"

"Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél,
nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél,
szívünkben itt él emléked örökre,
ha látni akarunk, felnézünk az égre."

Nagyon hiányzol drágaságom!

"Elmentél tőlünk a csillagok felé,
 Aranyló csillagpor hull már a lábaid elé,
 Arcunkat könny mossa, mert nem vagy me többé,
 De zívünkben élni fogsz, mert nem vagy már többé!" 

"...emlékek, melyek valaha álmok voltak tán,
s álmok, amelyek mára emlékek csupán,
emlékezz és az álom mindig elkísér,
mert aki bennünk él, az mindörökké él..."

"Nem számokban élem az életet,
hanem egyetlen, szüntelenül lüktető folyamatban. 
Nem évekre oszlik az időm,
hanem hullámhegyekre, s völgyekre.
Egyetlen, folyamatos áramlatban élek,
nem is nézem a naptárt,
csakis azt, ami bennem zajlik,
és ezért én nem visszanézek,
ha látni akarom a múltamat,
mert ami fontos, itt van velem."
Te, drága testvérem örökké velem leszel!

"Csillag volt, mert szívből szeretett,
S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett.
Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap.
De szívünkben él és ott marad."

Nagyon hiányzol!

"Őrzöm a mozdulatait, mely bennem él a mai napig.
 Őrzöm a felém közvetített godolatait, 
 a nekem elsuttogott szavait.
 Mert nem halt meg ő, még mindig él nekem,
 csak messze távozott." 
 Szeretlek nagyon! 
 
"Mert kell egy hely, hol ne fáznak a csillagok,
 mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog,
 mert kell egy hey, egy vonzás, melyhez tartozunk,
 mert kell egy hely, hol néha másról álmodunk."

"Bárhogy múlnak az évek, a lélek nem feled,
 mert összeköt minket a szeretet."

 "Isten súgd meg neki halkan, lágyan szólj, hogy ne zavarjam!
  Álmomban keressen meg engem, még egyszer had lássam, had öleljem!
  Nem szólnék róla, hogy mélyen gyötör a bánat, csak had lássam, még egyszer drága testvérem!
  Had legyen nekem ez a legszebb álmom, súgd meg neki halkan, hogy nagyon szeretem és én minden nap várom!"
  De jó lenne ma a születésnapodat ünnepelni! Szeretettel gondolok Rád! Nagyon hiányzol!

"Elmentél, hívtak a távoli fények,
 Utadon szívünk egy darabja kísér,
 Veled vagyunk most is,
 Te pedig velünk vagy,
 Mert szeretetünk irántad oly végtelen nagy!"

"Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél.
 Nem hagytál el minket, csak álmodni mentél.
 Szívünkben emléked itt él örökre,
 Ha látni akarunk, felnézünk az égre."
 Mindig szeretni foglak!
 

 "Lelkünkben gyújts pici gyertyát, sokat.
  Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
  törékeny játékunkat, a reményt!"
  Hiányzol nagyon! 

"Akkor megnyílik magától az ég,
  S egy pici csillag sétál szembe véled,
  S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
  Hogy azt hiszed: tenyeredbe hull.
  Akkor - magától - szűnik a vihar,
  Akkor - magától - minden elcsitul,
  Akkor - magától - éled a remény.
  Álomfáidnak minden aranyágán
  Csak úgy magától: friss gyümölcs terem."

"Kell ott fenn egy ország,
 Amit senki nem talál.
 Kell ott fenn egy ország,
 Mely bárkit átölel,
 Kell ott fenn egy ország,
 Amit sosem rontunk el."

"Sosem szűnik meg a hiányérzet,
 csak megtanulsz élni a tátongó űrrel,
 amit maguk után hagynak, akik elmennek."